Egy Amerikában töltött nyáron, tíz évvel ezelőtt kóstoltam meg először a juharszirupot. Ízlelőbimbóim heves ellenérzését váltotta ki az ismeretlen íz, beskatulyáztam a „nem szeretem” dolgok közé. Ez még így rendben is lenne, az viszont korán sincs rendben, hogy tíz éven át egyszer sem jutott eszembe újra megkóstolni, még egy esélyt adni neki. Múlt héten a Culinarisban nézelődve megpillantottam a polcon (bár lehet, hogy ő kacsintott rám), így nyilvánvalóan elérkezett az újrakóstolás ideje. Valójában ez a diós palacsintatorony nem azért készült, mert „palacsinta-készíthetnékem” támadt volna, hanem az apropót szolgáltatta a juharsziruppal való újratalálkozásomnak. Jelentem, a nem szeretem skatulyából a juharszirup a mai nappal kivéve és áthelyezve a nagyon-nagyon jó dolgok mellé.
Hozzávalók hat fő részére:
palacsintákhoz
4 tojás (én 5 kisebbel készítettem)
60 g szobahőmérsékletű vaj
100 g liszt
1 tk 100 %-os vanília kivonat
280 ml tej
1 ek kristálycukor
olaj a sütéshez
töltelékhez
150 g darált dió
2 ek házi vaníliás cukor
400 g házi sárgabarack lekvár
tálaláshoz
juharszirup
Elkészítés:
Egy tálban a vajat habosra keverjük, majd egyesével hozzáadjuk a tojás sárgákat. Utána a lisztet, cukrot és tejet is apránként beletéve simára keverjük a tésztát. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük és óvatosan hozzáadjuk a masszához.
A darált diót elkeverjük a vaníliás cukorral, a lekvárt pedig előkészítjük, hogy kéznél legyen.
A palacsintasütőnket felforrósítjuk, kevés olajat teszünk bele és a sütő méretétől függően persze, (esetemben) majdnem egy merőkanálnyi tésztát öntünk bele: a csuklónkkal körkörös mozdulatokat téve eloszlatjuk a palacsintatésztát a formában. Készre sütjük ezt az oldalát (nem kell megfordítani, a másik felét nem sütjük meg!) és mehet is egy nagyobb tányérra: rögtön megkenjük lekvárral (bőven tegyünk az egyes rétegekre lekvárt, akkor lesz igazán finom). Jön a következő palacsinta, ha kész az egyik oldala, a tányérra tesszük, ezt a réteget a darált dióval hintjük meg (ezzel is bőkezűen bánjunk!). És így tovább, míg a tészta el nem fogy, jobban mondva az utolsó előtti palacsintáig, ugyanis az utolsó palacsintát a sült oldalával felfelé borítjuk a tányérra, lezárva ezáltal a lerakást.
Nem marad más hátra, mint egy nagyobb átmérőjű tésztaszaggató segítségével a tornyok kivágása a rakott palacsintából. Az így kapott palacsintatornyokat tányérokra helyezzük és juharsziruppal meglocsolva tálaljuk.
Utolsó kommentek