A vasárnapi piacról, nem csak a már bemutatott finomságokkal tértem haza, hanem a mellette lévő kertészetben néhány fűszernövényre is szert tettem. Az egyik közülük, nem is akármi: izsóp.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de részemről nem ismertem az izsópot. A neve persze ismerősen csengett, de arról például fogalmam sem volt, hogy milyen ételekhez illik, hogyan használható a konyhában. Pár nap elteltével, még most sem állíthatom, hogy ismerem, egyelőre csak barátkozunk. Hogy minél közelebb kerüljek hozzá, néhány helyen utána olvastam és a következőket tudtam meg:
Népies nevén izsópfű, egy elfeledett fűszer-/gyógynövény. Népszerűségét lassacskán talán kezdi visszanyerni a konyhákban. A középkorban előszeretettel használták levesek és töltelékek ízesítésére. Levelei enyhén kámforos illatúak és kissé kesernyés ízűek. Emésztést elősegítő hatása miatt kiváló zsírosabb ételekhez, például olajosabb halakhoz és különféle töltelékekhez. Tehetjük még salátákhoz is, a túrónak pedig pikáns ízt kölcsönöz. Sőt még olyat is találtam, hogy akár gyümölcssalátába, kompótokba is kerülhet. (Ez utóbbi kettő mindenképpen a kísérleteim tárgyát fogja képezni.)
Elsőként egy villámgyors joghurtos-sajtos kenegetőbe tettem, amiben klasszul érvényesült az íze. További receptek várhatók a témában.
u.i. Akinek van már tapasztalata az izsóp használatával, ne habozzon, ossza meg velem:-)!
Utolsó kommentek