Becsapós elnevezés, a pármai szó hallatán ugyanis rögtön a sonkára asszociál az ember, de ez az étel nem rejt húst. Sokszor készítettem már, vendégeknek is, előételként általában, és a tapasztalat: ahogy elhangzik, hogy mit is eszünk, mindenki keresi benne a pármai sonkát... Ma főételként került az asztalra. A hab a tortán az lenne, ha frissen sütött, ropogós házi kenyérrel tálaltam volna, de úgy döntöttem, hogy 30 fokban ettől a kis apróságtól igazán eltekinthetünk. Eredeti recept az Egy falat... Olaszország c. könyvben olvasható.

Az alaposan megtisztított padlizsánt keresztben vékony (3 mm) karikákra vágjuk. Mindegyiket jól besózzuk és szűrőbe téve hagyjuk egy órán át, hogy levet eresszen és a keserű anyagok távozzanak belőle.

Utána jól leöblítjük vízzel a padlizsánszeleteket, konyhai papírtörlővel megszárítjuk és lisztbe forgatjuk.

Serpenyőben felhevítjük az olívaolajat és több adagban aranyszínűre, ropogósra sütjük a padlizsánkarikák mindkét felét.

Én desszertes gyűrűkben sütöttem meg (4 db), de persze egy sima hőálló tál is megteszi (a desszertes gyűrűk előnye: a gyűrűt leemelve csinosabban tálalhatjuk, mint a tálból kivágva). Vékonyan kivajazzuk a gyűrűk oldalát vagy a hőálló tálat.

Egy sor padlizsánt teszünk alulra, erre jön néhány kanál paradicsompüré, apróra tépkedett bazsalikom, durvára reszelt mozzarella és parmezán sajt. Kezdjük elölről a rétegezést, egészen addig, amíg az alapanyagok el nem fogynak. Arra figyeljünk, hogy a tetejét sajttal zárjuk: mozzarella, parmezán és kész.

180 fokra előmelegített sütőben (légkeverésen) 30 percig sütjük. A sütőből kivéve fél órát pihentetjük fogyasztás előtt.

Ropogós héjú fehér kenyérrel kínáljuk.