no salty

Már régóta szemeztem ezzel a tésztatekerccsel Jamie Oliver egyik könyvében. Most, a sütőtökszezon kellős közepén végre elkészítettem.
Elképesztően finom. Érdemes nekiállni, a procedúra bonyolultabbnak hangzik, mint amilyen valójában.

Hozzávalók négy fő részére:

2 adag friss tészta (330 g liszt, 4 tojás, 2 csipet só)
800 g spenót
2 gerezd fokhagyma
1 tk oregánó
5 dkg vaj
só frissen őrölt bors
1/2 kg sütőtök
1 tk köménymag
1/2 kk só
1/2 kk frissen őrölt bors
1 kisebb szárított piros chili
200 g ricotta
olívaolaj
tálaláshoz
zsályalevelek
parmezán sajt

Elkészítés:

A spenótot megmossuk, szárait lecsippentjük. 3-4 evőkanálnyi olívaolajat felhevítünk egy mély edényben, beledobjuk az apróra vágott fokhagymát, az oregánót, párat kavarunk rajta és hozzáadjuk a spenótleveleket. A spenót levet fog ereszteni. Időnként megkeverve addig pároljuk, míg minden lé elfő róla. Közben a vajkockákat is hozzákeverjük. A végén sóval és borssal ízesítjük. Hűlni hagyjuk.

A sütőtököt meghámozzuk, a magjait eltávolítjuk, és körülbelül egyenlő darabokra vágjuk. Tiszta nejlonzacskóba tesszük a sütőtökdarabokat, rálocsolunk 2-3 evőkanálnyi olívaolajat és alufóliával bélelt tepsire terítjük. A köménymagot a chilivel mozsárban porítjuk, összekeverjük a sóval és borssal. A fűszerkeverékkel meghintjük a sütőtököket és 220 fokra előmelegített sütőben puhára sütjük. Hűlni hagyjuk.

A tésztát lisztezett felületen konyharuha nagyságúra, 2 mm vékonyra nyújtjuk. Tiszta konyharuhára helyezzük.

A hozzánk közelebb eső felére, hosszanti irányban egy pár centis sávban rátesszük a puha sütőköt.

A maradék részre egyenletesen szétosztjuk a spenótot, a tészta távolabbi felén egy 5 centis sávot üresen hagyva. (Ezt a részt kicsit vizezzük is be, hogy feltekeréskor könnyebben "záródjon" a rotolo.)

A spenótra rámorzsoljuk a ricottát.

A konyharuha segítségével elkezdjük magunk felől feltekerni a tésztát. A rotolot teljesen begöngyöljük a konyharuhába, végeit madzaggal lekötjük.

Elővesszük a legnagyobb lábasunkat (én a lekvárfőző rézüstömet használtam, mert ebben fért el legkényelmesebben a tésztatekercs), vizet forralunk benne és beleengedjük a konyharuhába csomagolt rotolot.

Lassú tűzön, épphogy gyönygyöző vízben 25 percig főzzük.

Kiemeljük a vízből, a tekercset óvatosan kiszabadítjuk a konyharuhából és 1,5-2 centi vastag szeletekre vágjuk.

Felforrósított serpenyőben kevés olívaolajon ropogósra sütünk néhány zsályalevelet. Ezekkel és durvára reszelt parmezán sajttal meghintve azonnal tálaljuk.



 

Úgy látszik ilyen világot élünk. Minden napra egy mese helyett, minden napra egy lopás jut. Egy kis túlzással ugyan, de majdnem…

Annyit le kell azonban szögezni a legelején, hogy a recepteket lenyúlók közt is óriási a különbség.

Az egész lopáshistória, vagyis a ráeszmélés kábé két hete kezdődött, amikor Fűszeres Eszter emailen figyelmeztetett (ezúton is még egyszer köszönöm, kedves Eszter!), hogy a MetropolKonyha oldalán No Salty recepteket vélt felfedezni. Ment is nekik az email azonnal, mely hatására még aznap levették az összes lenyúlt anyagot (szám szerint 15 receptet). Felháborító és dühítő, de legalább viszonylag hamar sikerült rövidre zárni a problémát.

Még egy hét sem telt el Eszter levele óta, amikor egy másik kedves bloggerkollegina figyelmeztető levele érkezett be a virtuális postaládámba (Zsuzska, Neked is még egyszer hálásan köszönöm!), mely szerint a Recept Magazin oldalán látott No Salty recepteket.

Mindenre számítottam, na de erre nem: konkrétan 52 No Salty recept és fotó díszelgett a „kajazugosok” oldalán (meg kell jegyezni, a ZUG jelző nagyon találó rájuk). Nekik is ment a felszólító email azonnal, a várt hatás azonban ezúttal elmaradt. Mi több, még a pimasz, gátlástalan (és sorolhatnám még a hasonló jelzőket a végtelenségig) szerkesztőnek (Seres Zoltánról van szó, akiről Mirelle blogján is hallhattunk már „szépeket”) állt feljebb: válaszlevelében kioktatott, nehogy már azt gondoljam, hogy a szóban forgó receptek a mieink, és ők nem főztek ilyeneket előtte. Most kezdjem el magyarázni, hogy nem azt állítjuk, mi találtuk fel a spanyolviaszt, de azok a receptek olyan értelemben a mieink, hogy mi főztük meg, mi szövegeztük és mi fotóztuk le?! És az ilyen anyagok egy az egyben, CtrlC, CtrlV gombokkal történő átemelése igenis LOPÁS.

Azt gondolták, annyival megoldják a helyzetet, hogy az 52 recept közül néhányat két nap múlva levettek, a többi, betűről-betűre megegyező receptet pedig átnevezték??!! (Megjegyzem, legalább jókat kacarásztam az új receptnevek olvasása közben, nem vall valami nagy fantáziára a sörben sült csülök sörben sült husira való átkeresztelése, sem pedig a whiskys fügefagyi alkoholos fagyiként való szerepeltetése, és folytathatnám a sort.)

Miután másodszorra, és egyben utoljára kértem őket nem hivatalos úton, hogy szedjék le az összes anyagunkat, jött az újabb válaszlevél, az elsőhöz hasonló, végtelenül szemtelen stílusban, miszerint a Recept Magazin várja a jogi következményeket...

Egy szó, mint száz: eszük ágában sincs levenni receptjeinket.

Mindenkit buzdítanék rá, hogy kukkantson bele a fent nevezett oldal adatbázisába, biztosan talál érdekes dolgokat. (Ma például teljesen véletlenül, a neten sütőtökös recepteket olvasgatva fedeztem fel Sajtkukac fűszeres sütőtök receptjét is a zugosok oldalán: a Google egymás után dobta ki ugyanazt a receptet, és ami bosszantó, a „zugosok”oldalát elsőként…)

Ne hagyjuk, hogy ilyen összekopizott, csaló oldalak lopkodjanak tőlünk!

Részemről nem hagyom ennyiben a dolgot, az biztos.

Sokan irigykednének, ha most beszámolnék arról, milyen borsort volt szerencsém végigkóstolni ma délután. De nem teszem. Ez csak a magyarázat a bódult állapotra, és arra, amiért most nagyon rövid leszek...

Szóval. Levesek. Szeretem őket, de túlságosan leveses sem vagyok. Persze a hideg napok beköszöntével nagyobb gyakorisággal kerülnek a tányérunkba.

Ha leves, akkor krémleves, ebből már egyenesen következett: ha leveses VKF, akkor is krémleves.

Pár hete készítettem az alábbi karfiolkrémlevest (sáfránnyal fűszerezve), amiről azóta is meg-megemlékezünk, olyannyira mély nyomot hagyott ízlelőbimbóinkban. Egyszerűen zseniális. Nem véletlen: Gordon Ramsay keze is benne van:-).

Hozzávalók négy fő részére:

1 közepes fej karfiol (kb. 700-800 grammos)
0,5 l tej
0,5 l csirke alaplé
két csipet sáfrány
só
frissen őrölt bors
2 evőkanálnyi vaj
tálaláshoz
2 evőkanálnyi durvára vágott petrezselyem
kevés extra szűz olívaolaj

Elkészítés:

A tejet az alaplével, és egy csipet sáfránnyal felforraljuk. Sózzuk-borsozzuk.

Közben a karfiolt rózsáira szedjük, megmossuk és hozzáadjuk a forrásban lévő léhez.

Kb. 7-8 perc alatt (a karfoilrózsák méretétől függően) majdnem puhára főzzük a zöldséget.

A karfiolrózsák negyedét szűrőkanállal kivesszük és félretesszük.

A maradék karfiolt 2-3 merőkanálnyi lé kíséretében turmixban pürésítjük. Másik lábasba öntjük a pépet és felengedjük annyi főzőlével, hogy leves sűrűségű legyen. (Ehhez nem biztos, hogy az összes lére szükségünk lesz!)

Hozzáadjuk a másik csipet sáfrányt, igazítunk a leves ízesítésén (ha szükséges) és összeforraljuk.

Közben a félretett karfiolrózsákat egy serpenyőben a felhevített vajon megpirítjuk.

A pirított karfiolt elosztjuk a tányérokban, óvatosan felöntjük a levessel, olívaolajat csepegtetünk rá, frissen őrölt borssal és petrezselyemmel hintjük.
 

Egyszerűen nem győzök betelni az új Gordon Ramsay könyveimmel (ezzel és ezzel). Előbbiből már jó néhány recept kipróbálásra került, elsőként pár hete ezeket a pármai sonkás parmezán puffancsokat készítettem el. Elsöprő sikert arattak.

Hozzávalók kb. 35 puffancshoz:

40 g parmezán sajt
100 g pármai sonka
100 g liszt
85 g vaj
2,2 dl víz
2 nagyobb tojás
4-5 zsályalevél
csipet só

Elkészítés:

Egy vastag falú lábasban, lassú tűzön felmelegítjük a vajat a vízzel. Amikor a vaj elolvadt, nagyobbra állítjuk a lángot és felforraljuk a folyadékot.

A tűzről lehúzva fakanállal hozzákeverjük az átszitált lisztet és a sót. Addig keveregetjük, míg a tészta összeáll, és elválik az edény falától. Lapos tányérra vagy valamilyen tálra terítjük és hűlni hagyjuk.

Közben a parmezánt finomra reszeljük, a sonkát egészen apró darabokra vágjuk, a zsályaleveleket pedig vékony csíkokra.

A kihűlt tésztát visszatesszük a lábasba, vagy egy tálba, egyesével hozzáadjuk a felvert tojásokat és addig keverjük, míg sima, fényes, enyhén lágy masszát nem kapunk.

Ekkor beledolgozzuk a sajtot, a sonkát és a zsályát.

Habzsákba töltjük és kivajazott vagy szilikonlappal bélelt tepsire, körkörös mozdulatokkal, kis (kb. 3 cm átmérőjű) tésztakupacokat nyomunk, helyet hagyva köztük, mert sütés közben kicsit nőni fognak.

200 fokra előmelegített sütőbe téve 20-25 perc alatt aranyszínűre sütjük.

Azon melegében kínáljuk. Vigyázat, addiktív! :-)

Kábé két hónapja szert tettem egy klassz habszifonra. (A szüleimtől elhozott, régi, ugyanis felmondta a szolgálatot...Amit ezúttal egy cseppet sem bántam:-).)

A napokban már a tejszínhabon kívül, izgalmasabb dolgok is készültek benne. Most kezdem el felfedezni a habszifon nyújtotta tengernyi lehetőséget. Egyelőre Ferran Adriá fogja a kezem, de hamarosan nekibátorodom és remélem saját ihletésű finomságokról számolhatok be (elöljáróban annyit: a sós habok izgatják nagyon a fantáziámat).

Addig is következzen a két édes espuma recept:

Hozzávalók négy fő részére:

300 ml habtejszín
75 ml zsíros tej
1 nagyobb fahéj rudacska
1 citrom héja
1 narancs héja
75 g kristálycukor
3 tojássárgája
kellékek
fél literes habszifon
patron

Elkészítés:

A tejet a tejszínnel, a citrushéjakkal és a fahéjrúddal együtt felmelegítjük. Mielőtt elérné a forráspontját, lehúzzuk a tűzről és fél órán át állni hagyjuk.

30 perc elteltével hozzáadjuk a cukor felét és kb. 80 fokra felmelegítjük.

Egy tálban kikeverjük a maradék cukrot a tojássárgákkal és kisebb adagokban, folyamatosan keverve rászűrjük a tejes keveréket.

Az egészet visszaöntjük a lábasba és 15-20 perc alatt (állandó keverés mellett) addig főzzük, míg besűrűsödik.

A krémet finom lyukú szűrőn keresztül a szifonba töltjük. Rátekerjük a tetejét, beleengedjük a patront, jól összerázzuk a szifont és a hűtőbe tesszük 6 órára.

A hűtési idő letelte után kis tálkákba porciózzuk a habot, tetejüket meghintjük kevés kristálycukorral és karamellizáló pisztollyal ráégetjük a cukrot. (Konyhai gázpisztoly hiányában grillezéssel is karamellizálhatjuk a tetején a cukrot.)

Hozzávalók három fő részére:

1 közepes mangó húsa (kb. 200 g)
1 dl szénsavmentes ásványvíz
2 zselatinlap
kellékek
habszifon (fél literes)
1 habpatron

Elkészítés:

A mangó húsát turmixban vagy botmixerrel pürésítjük, majd átpasszírozzuk egy finom lyukú szűrőn és hozzákeverjük az ásványvizet.

A zselatinlapokat hideg vízbe áztatjuk.

Közben a mangópüré negyedét kis lábasban felmelegítjük, lehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk a zselatint. Kevergetve feloldjuk benne. A maradék mangót is belekeverjük a lábasba.

Tölcsérrel a szifonba töltjük az egészet, a szifon tetejét erősen rátekerjük és belenyomjuk a patront.

Jól összerázzuk és hűtőbe tesszük másfél-két órára. (F. Adriá ugyan 30 percet ír, hogy annyi elég a hűtésre, nekem több idő kellett hozzá, fél óra elteltével még túl híg volt a hab.)
 

Vasárnap délután 16.00

Családias hangulatban került megrendezésre a hétvégén az első pécsi gasztroblogger találkozó. Elég sokan vagyunk már itt az ország déli részén, de sajnos csak négyen tudtunk eljönni: Minimálna (a szervező!), Taeni, a Süssünk valami finomat blog szerzője, Starfokker, és jómagam.

Az eszem-iszom helyszínéül Minimálna kolijának társalgója szolgált, itt kerültek az asztalra a hozott finomságok:

Taeni egy isteni finom, elzászi almatortát készített. (Reméljük, receptjét hamarosan publikája:-).)

Minimálna két édességgel rukkolt elő: rumos mazsolás gesztenyekrémlevest hozott, és  csinos, eperhabos Eckler fánkokat sütött nekünk. Mindkettő sikert aratott:-).

Starfokker mentette meg a csapatot a cukortúltengéstől: szerencsénkre ő nem sütött, hanem sós finomságokat kínált. Mégpedig háromfélét: egy fetás-olajbogyós krémet, citrommal üdített avokádó-uborka salátát és garnélás-szezámmagos pirítósokat. Starfokkerben sem csalódtunk, elképesztően finom volt mindhárom.

Részemről eredetileg két dolgot terveztem, viszont sikerült annyira elcsúsznom időben, hogy egy lett belőle: egy liszt nélküli diós kuglófot vittem magammal, forró csokoládé kíséretében.

Kellemesen, igazi klubhangulatban telt a délután: csipegettünk, csevegtünk, közben halk zene szólt.

Klassz volt egy kicsit megismerni egymást, arcokat társítani az ismerős blogokhoz. Várjuk a folytatást, és reméljük, akkor a többiek is el tudnak majd jönni!

Külön köszönet és hála Minimálnának a szervezésért!

Hálás vagyok Doctor Peppernek a témáért (gondolom, nem vagyok ezzel egyedül), köszönettel is tartozom, amiért rádöbbentett ez a VKF forduló, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányszor romantikus vacsiztunk itthon W.-vel, mondjuk az elmúlt egy évben.

Vacsizni is szoktunk, romantikázni is, na de így együtt a kettőt sokkal többször kellene gyakorolnunk. És fogjuk is. A tegnap elköltött vacsora előtt, közben, után megfogadtam.

Szokás szerint az utolsó pillanatban (vagyis az utolsónak hitt pillanatban: ma reggel értesültem csak  a határidő kitolásról..., de sebaj, a hétvégén pláne nem jött volna össze a romantikázás, meg a vacsora, ui. szüretelni megyünk a szüleimhez, ott meg ugyebár, hogyan?:-), max. nagycsaládi romantika lehetett volna, s nem ez volt a cél) leptem meg W.-t.

Hogy mivel? Kiindulásnak abban már biztos voltam, hogy kell lennie benne húsnak és csokoládénak is és nyert ügyem van. Az igazi meglepetés W.-nek ez volt: úgy elkölteni egy vacsorát, hogy mindent melegen eszünk, nem ugrálok közben a fényképezőgépemmel, nem kell várni stb. Ahogy ez az utóbbi egy évben lenni szokott. Előre elterveztem hát, hogy csak a legszükségesebbre korlátozom a kamera használatát. Így vacsora közben csupán az előételt fotóztam, előtte a terített asztalt, és ennyiben kimerült a dokumentálás része a vacsorának. Mindezt W. hálás pillantásokkal viszonozta. (A főételről és a desszertről vacsi előtt, ill. után készültek a fotók.)

Romantikus vacsorához természetesen romantikus zene is dukált: Sade Lovers Rock c. albumát hallgattuk vacsora alatt.

A helyszín:-):

Az előétel:

Hozzávalók két fő részére:

4 mini padlizsán
2 ek olívaolaj
25 g lágy kecskesajt
0,5 dl víz
1 kk Lecite

Elkészítés:

A padlizsánokat megmossuk, szárazra töröljük, félbevágjuk és sütőlapra helyezzük. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 7-8 perc alatt, grill üzemmódban megsütjük.

A kecskesajt felhőkhöz a sajtot a vízzel egy kis lábasban összemelegítjük, hozzáadjuk a Lecite port, és botmixerrel felhabosítjuk. A felszínen képződő habból kanalazunk a padlizsánok tetejére.

A főétel:

Hozzávalók négy fő részére:

0,5 kg darált marhahús
1,5 dl száraz fehérbor
12 dkg füstölt karaj
1 közepes sárgarépa
2 fej vöröshagyma
1 szál halványító zeller
0,5 l zöldség alaplé
3 ek paradicsompüré
2 dl tejszín
15  dkg csirkemáj
szerecsendió
só
vaj
parmezán a tálaláshoz

Elkészítés:

A megtiszított vöröshagymát, a sárgarépát és a zellert egyenletesen apró darabokra vágjuk. Hasonlóképpen a füstölt karajszeleteket is. Az egészet 3-4 ek vajon kb. 10 percig dinszetljük.

Közben a marhahúst vajon megpirítjuk, felöntjük a borral, beforraljuk, és amikor már alig van leve, hozzáadjuk a zöldségekhez.

Felengedjük az alaplével, hozzáadjuk a paradicsompürét és félig lefedve 45 percen keresztül főzzük.

A csirkemájat vajon megpirítjuk, apróra kockázzuk és hozzáadjuk a majndem kész raguhoz.

Végül belekeverjük a tejszínt, ha szükséges sóval ízesítünk rajta, szerecsendiót reszelünk rá, összeforraljuk és kész.

A közben kifőzött spagetti tésztával összekeverjük és parmezán forgácsokkal meghintve tálaljuk.

(A recept Váncsa István csodálatos gyűjteményéből való.)

És a desszert:

Hozzávalók hat fő részére:

125 g digestive keksz
50 g szobahőmérsékletű vaj
500 g Philadelphia sajt
120 g barna cukor
3 tojás
3 tojás sárgája
1 pohár tejföl (175 g)
1/2 lime leve
150 g étcsoki (min. 60 % kakaótartalmú)

Elkészítés:

Mozsárban összetörjük a kekszet, majd tálba tesszük és alaposan összedolgozzuk a vajjal.

18 vagy 20 centi átmérőjű kapcsos tortaforma aljába nyomkodjuk, lefóliázzuk, és a hűtőbe tesszük, amíg a krém készül.

A krémsajtot simára keverjük, hozzáadjuk a cukrot, majd egyesével a tojásokat és sárgákat is. Mindegyiket jól elvegyítve a krémben.

Mehet bele a tejföl és a zöldcitrom leve, végül az előzetesen megolvasztott csokoládét is hozzákeverjük.

Kivesszük a hűtőből a tortaformát, kívülről két rétegben becsomagoljuk alufóliával, majd beleöntjük a masszát.

A formát egy magasabb falú tepsire helyezzük, és 2-3 centi magasságig felöntjük forró vízzel.

Így megy a 180 fokra előmelegített sütőbe az egész, kb. 1 órára. Akkor jó, amikor a teteje már szilárd, de belül kicsit remegős.

(Nigella Lawson segítségével váltam házi istennővé, legalábbis a desszert erejéig:-).)

Emlékezetes este volt!