Záró akkordjához érkezett kalandozásom a nagymamám konyhájában. Búcsúzásképpen, utolsó tananyagnak az aranygaluskát kértem. Nem tudom mi okból, de azt gondoltam, hogy az aranygaluska készítése valami ördöngős dolog. Most bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem az. Sőt, közben annyi szabad ideje van az embernek (a kelesztések alatt), hogy egy csomó minden mást lehet csinálni.

Amióta az eszemet tudom, az aranygaluska a sütőből mindig egyenesen a szépséges komatálra kerül Maminál, azt tesszük ebédkor az asztal közepére és mindenki onnan csipeget belőle. A komatál régen persze teljesen más szerepet töltött be: ez egy hatalmas, egyszerűen díszített tál, amiben a gyermekágyas anyáknak vitték a finomabbnál-finomabb ételeket az asszonyok, segítségképpen és a mielőbbi megerősödés reményében, közben persze ellátták az újdonsült anyákat sok-sok jó tanáccsal. Kedves, jószívű szokás, kár, hogy feledésbe merült, nincs kétségem a felől, hogy a mai anyukák is kitörő örömmel fogadnák a komatálat és a vele járó okosítást.

Elkészítés: 

Az élesztőt 100 ml cukrozott, langyos tejben megfuttatjuk. Egy nagy tálban a lisztet összegyúrjuk az élesztővel, tejjel, tojássárgájával és cukorral. Addig dolgozzuk a tésztát, amíg selymes állagú nem lesz. Belisztezzük a tetejét, tiszta konyharuhával lefedjük és meleg helyre téve duplájára kelesztjük.

A megkelt tésztát nyújtódeszkán körülbelül fél centiméter vastagra kinyújtjuk. A 3-4 centiméter átmérőjű pogácsaszaggatóval szaggatott tésztakorongokat elkezdjük sorban lerakni a vajjal kikent kuglófforma alján. Amikor egy sort leraktunk, megkenjük olvasztott vajjal majd megszórjuk a kristálycukorral elkevert dióval. Így folytatjuk, amíg a tészta el nem fogy. A legfelső sort is vajazzuk és megszórjuk dióval. 

A sütőt előmelegítjük 200 ºC-ra, légkeverésen. A kuglófformát letakarjuk, félretesszük meleg helyre és még egyszer kelesztjük. Fél óra elteltével a forró sütőbe dugjuk és aranyszínűre sütjük.