Az egész a tavalyi nyár végén kezdődött, akkor vette bele magát a fagyigép a fejembe. Aztán jött az ősz, majd a tél és a fagyigép iránti vágyam elhalványulni látszott. Az első tavaszi napsugarak megint eszembe juttatták, szavakba is öntöttem W.-nek, hogy mire áhítozom, mire kijelentette, hogy nem támogatja az ötletet, szerinte csak még egy kacat lenne a konyhámban. Nem tudtam mire vélni, mi ez a kitörés vágyam tárgya ellen, mindenesetre időm sem nagyon volt eltöprengeni rajta, mert szombaton, külföldről hazatérve, W. egy kis fagylaltgéppel tért haza. Nem hittem a szememnek. Azóta már be is üzemeltem és elkészült az első, a szerkentyűt felavató, mennyei málna fagylalt. Mondanom sem kell, W. most is ezt eszi a szomszéd szobában. Kíváncsi vagyok találok-e még belőle holnap a hűtőben?!
A málnát tálba tesszük, ráöntünk 150 g cukrot, rálocsoljuk a lime levét, összekeverjük és lefedve hűtőbe tesszük két órára. Félóránként kivesszük és átkeverjük.
A két óra leteltével egy másik tálban a tojásokat habosra keverjük, hozzáadjuk a maradék cukrot, beleöntjük a tejszínt, a tejet és végül a málnát.
A többit a fagyigépre bízzuk: beleöntjük a masszát és várjuk, hogy elvégezze dolgát.
Utolsó kommentek