Az utóbbi, mondjuk egy évben, nem nagyon tudok olyan ételt mondani, ami kétszer készült volna a konyhámban (na jó, a panna cotta kivételt képez, esetében a gyakorisági szorzó pedig nem két-, hanem legalább tizenkétszeres…) Szeretem a megújulást, az ételek továbbgondolását, játszadozást az ízekkel. Rizsfelfújtat kívántam ebédre, ahogy nekiálltam elkészíteni, az egyik kezem már nyúlt is a narancsért (lehet, tudat alatt Maci aktuális narancsrajongása ragadt rám). A friss gyümölcslé facsarás közben pedig eldöntöttem, ha már ennyire egészségesek vagyunk ma, akkor a megszokottól eltérően, (sötét) barna cukorral készítem a rizskoch-ot.
Késő bánat, eb gondolat...de egy valamit kifelejtettem: C betűvel kezdődik és ointreau a vége… Így jártam.

A narancslevet, a tejet és a vizet egy lábasba öntjük. Hozzáadjuk a rizst és a cukrot. Belekaparjuk a vaníliarúd magját, de a kikapart rudakat is beledobhatjuk. Az egészet felforraljuk, majd mérsékeljük a lángot, és lassú tűz felett, keverés nélkül addig főzzük, míg a rizsszemek megduzzadnak és magukba szívják a folyadékot. Utána félretesszük, kivesszük a vaníliarudat és hűlni hagyjuk a rizst.