A csirkeszárny véleményem szerint a csirke (megkockázatom) legízletesebb része. Külseje nem sok eleganciát sugároz, ám a lényeg belül rejtőzik. Sokszor méltatlanul hátul kullog a konyhai fellépők sorában, ha már csirke, előbb készítjük a mellrészét és a combokat. Én sem büszkélkedhetek kimagasló csirkeszárny készítési statisztikával, ám ma legalább ez került az asztalra. Eredeti tervek szerint csípős csirkeszárnyakat szerettem volna, de a felhasznált chilipaprika mennyisége kevésnek bizonyult hozzá, túl óvatosan bántam vele.
A helyenként fekete színt öltő szárnyak, nem grillezéshez való tehetségtelenségem megnyilvánulásai, csupán W. kérésének igyekeztem eleget tenni, ui. nem rajong különösebben a csirkeszárnyakért, ha pedig már ezt készítem, legyen nagyon megsütve. Néha ez is belefér. A sötét külső azonban szaftos, csontról leomló húst rejtett. Zsenge fejessalátával és parázsban (alufóliába bugyolálva) megsütött újburgonyával kísértük le.
Hozzávalók két fő részére:
8 db csirkeszárny
só
páchoz
200 ml olívaolaj
2 ek méz
1 ek almacet
2 chilipaprika összemorzsolva
1 tk frissen tört fekete bors
2 tk dijoni mustár
1 tk só
Elkészítés:
A csirkeszárnyakat megtisztítjuk, besózzuk, tálba tesszük.
A páchoz egy másik tálban összekeverjük az összes hozzávalót, majd nyakon öntjük vele a szárnyakat. A páclében jól átforgatjuk a húst (én kézzel szoktam), alufóliával lefedjük és a hűtőbe tesszük néhány órára.
A pácolási idő leteltével izzó faszén felett ropogósra sütjük a szárnyakat.
Utolsó kommentek