Tegnap ért utol Gourmandula kíváncsiskodó kérdése. Cseppet sem vagyok szégyenlős, ha a hűtőmről van szó, kezdődjön hát a sztriptíz.
A fotók a valós és általános állapotot tükrözik, ha még ért is volna az exponálás előtti rendrakás, sem éltem volna vele. Az én hűtőm mindig kupis ugyanis. Erre nem vagyok büszke, de nem is szégyellem. Így szeretem. A lényeg a fejben van: bekötött szemmel is megtalálom, amit keresek. Én. W. viszont nem. De ez már egy másik történet..
Felső polc:
csupa házi lekvár; egy kis W. anyukája által készített őszibarack befőtt; és az utóbbi időben a Dijoni mustárok és a Fleur de Sel is itt tanyáznak
Eddig semmi ciki. Ami késik nem múlik…
Philadelphia krémsajt; egy másik fajta krémsajt; feta sajt; pecorino romano; óriás parmezán rög (és sok kicsi parmezán héj, amin van még kevés, leműtésre váró sajt, de mindig a lustaság győz, és a nagyot használom); két henger fél kilós President vaj (az egyik sós, a másik nem); vásárcsarnokból származó házi túró és tejföl; egy dobozban a féltve őrzött, téli álmot aludt libamell konfit (tavaly ősszel készítettem); két élesztő; prosciutto, téli szalámi; házi marcipán; pár szelet megiszaposodott házi sonka (Dió kutyánk pályázik rá jó eséllyel)
natúr joghurtok; kefir; négy tojásfehérje; házi sajtkrém; és egy szép szűzérme várja felhasználását
Mami tyúkjainak a tojásai; maradék borsóleves; maradék rakott spárga; szőlő (mert nem fért be a gyümölcsös rekeszbe); hétvégén készült bazsalikom pesto; cukorborsó; bébirépa; és vaddisznó zsír (W. anyukája nem hinne a szemeinek, ha ezt látná…zsír van a hűtőmben…)
egy fej jégsaláta; maradék kínai kel; egy zacskó sóskalevél; egy avokádó; egész és darált dió; még egy tartó tojás; két darab sárga-és fehérrépa; egy csokor újhagyma; és két darab retek (amire már nem is emlékeztem)
van itt egy bolti pesto (jujuj, mentségemre legyen mondva, ezt még télen követtem el); körömlakkok, az összes (fél éve hallottam egy ismerőstől, hogy sokkal tovább használható marad a körömlakk, ha a hűtőben tartjuk, így átköltöztettem őket a fürdőszobából a konyhábaJ); és három vakcina, amiknek a beadatásához még gyűjtöm a bátorságot
egy tubus nem olyan finom mustár (azért van még tele) és ajaj, elérkeztünk a cikis ponthoz: egy csípős pirosarany, amiben viszont alig van már (ez egy gyerekkorból maradt szokás, nem tudtam eddig kinőni, vajas kenyér, csípős piros arany pöttyökkel; hogy mentsem a menthetőt: legalább főzéshez nem használom…)
szardellafilé szójaolajban; szardíniafilé olajban; salsa di noci; kapribogyó; zöldbors; citromlé (amit sosem használok..); zöld olajbogyó; Tabasco; Jalapeno szósz; kacsingat a Nesquik nyuszi (hiszi a piszi, aki elhiszi, de ez nem miattam került ide, tartom is tőle a két lépés távolságot); és a hűtőm „gyöngyszemei”: háromféle majonéz (W. cipelte haza Szlovákiából, ezek sem az én világom)
kis üveg ízesített mustárok (mézes, rumos és bazsalikomos, nagyon finomak); és kávétejszín (ez kerül a napi egy/kettő espresso kávémba)
bolti tej; vásárcsarnokból származó igazi tehéntej (az ásványvizes üvegben látható, így árulják..); egy palack Borzongás a meleg napokra; és egy doboz gyümölcslé
A három kis mélyhűtő fiókom majdnem kimaradt:ezekben gyümölcsök, fagyik, alaplevek és husik vannak
fotó ugyan nem készült hozzá, de becsszó, hogy semmi cikit nem rejtenek..
ennyi volt a móka mára, zárul móka misi tára…
Utolsó kommentek