no salty

A Heimann Syrah 2006 bor mellé rozé kacsamellet készítettem citrusmártással, grépfrúthússal és narancsos lencsesalátával.

Indoklásom a következő:

Dekantálás után, nagy űrtartalmú pohárból kóstolva a bort, komplex, karakteres fűszeres jegyek (szegfűszeg, csillagánizs, fahéj) váltakozva domborodtak ki a borban. Kellemesen harmonizáló beltartalmi értékek, lágy savak, bársonyosság jellemzte borhoz vadhúst vízionáltam, ám úgy érzetem, hogy például a vaddisznó húsa sok lenne a közepes testhez, viszont vadszárnyas, mondjuk vadkacsa tökéletesen illene a borhoz. Sajnos vadkacsát nem sikerült beszereznem, így házi kacsamellből készítettem a fogást. E hiányt kompenzálandó a mártásnak szántam fő szerepet: a szegfűszeggel, kardamommal és csillagánizzsal fűszerezett citrusmártás savgazdagságát pedig vajjal lágyítottam.

Elkészítés:

A lencsét bő, forrásban lévő vízben, közepes lángon (körülbelül tíz-tizenöt perc alatt) puhára főzzük a borssal, babérlevéllel és narancshéjjal együtt. (Fontos, hogy a narancshéjon egy pici fehér rész se maradjon!) Leszűrjük, tálcára terítve kihűtjük, a borsszemeket és a babérlevelet kivesszük, majd a narancshéjas lencsét tálba tesszük és elkészítjük hozzá a vinaigrette-et: a narancslevet összekeverjük az olívaolajjal, sóval ízesítjük. Ráöntjük a vinaigrette-et a lencsére, összeforgatjuk és félretesszük.

Már pár hete vártam erre a pillanatra: tegnap végre sikerült idén először igazán zamatos, napízű epret vennem. Így most szerencséjükre nem kellett túróhabba toloncolnom őket. Annál inkább előkerült a sűrű, mézédes balzsamecet és kis tálkába öntve, belemártogattuk az eperszemeket, mielőtt ízlelőbimbóinkat kényeztettük volna. Beteljesülés a köbön, ennél finomabb desszertet elképzelni sem tudok az évnek ezen szakaszában.
Megjegyzem, jó pár évvel ezelőtt próbáltam ugyanezt iparilag előállított balzsamecettel, és akkor nem értettem, miért lenne ez finom… Ha tehetjük, inkább kézműves, hagyományos eljárással készített balzsamecetbe mártogassuk a gyümölcsöt. A Bortársaság kínálatában pl. van egy egész minőséginek tűnő, bár még nem kóstoltam.

Egy egyszerű gyümölcshab, amit bedugtam a sütőbe és forrón ettük. A tálka alján a gyümölcsök eresztettek egy kis levet, amit egyáltalán nem bántam, ebbe pont cantuccinit lehetett mártogatni. A málnát és az áfonyát szándékosan nem dobtam bele a turmixba (mint ahogy azt a gyümölcshabok készítésekor egyébként teszem), épp a darabos textúrája tetszett.

A tojásfehérjét kemény habbá verjük és óvatosan hozzáforgatjuk a mézes gyümölcshöz.

Két hőálló tálkát vékonyan kivajazunk, belekanalazzuk a gyümölcshabot és mehet is az előmelegített sütőbe 15 percre. Azonnal fogyasztjuk.

A vasárnapi piacról, nem csak a már bemutatott finomságokkal tértem haza, hanem a mellette lévő kertészetben néhány fűszernövényre is szert tettem. Az egyik közülük, nem is akármi: izsóp.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de részemről nem ismertem az izsópot. A neve persze ismerősen csengett, de arról például fogalmam sem volt, hogy milyen ételekhez illik, hogyan használható a konyhában. Pár nap elteltével, még most sem állíthatom, hogy ismerem, egyelőre csak barátkozunk. Hogy minél közelebb kerüljek hozzá, néhány helyen utána olvastam és a következőket tudtam meg:
Népies nevén izsópfű, egy elfeledett fűszer-/gyógynövény. Népszerűségét lassacskán talán kezdi visszanyerni a konyhákban. A középkorban előszeretettel használták levesek és töltelékek ízesítésére. Levelei enyhén kámforos illatúak és kissé kesernyés ízűek. Emésztést elősegítő hatása miatt kiváló zsírosabb ételekhez, például olajosabb halakhoz és különféle töltelékekhez. Tehetjük még salátákhoz is, a túrónak pedig pikáns ízt kölcsönöz. Sőt még olyat is találtam, hogy akár gyümölcssalátába, kompótokba is kerülhet. (Ez utóbbi kettő mindenképpen a kísérleteim tárgyát fogja képezni.)
Elsőként egy villámgyors joghurtos-sajtos kenegetőbe tettem, amiben klasszul érvényesült az íze. További receptek várhatók a témában.

u.i. Akinek van már tapasztalata az izsóp használatával, ne habozzon, ossza meg velem:-)!