no salty

Hozzávalók két fő részére:

Ahogy néhányan már tudják, és csatlakoztak is hozzá, nemrég elindult a fenti címen a receptes oldalam: folyamatosan megújuló receptadatbázissal (aktuálisan 279 db), receptek közti részletes keresési lehetőséggel, állandóan bővülő alapanyag ismertetőkkel (jelenleg 198 db), újabb szakácsokkal (aktuálisan 22 fő).

Egy gyors regisztráció után, bárki felteheti magát szakácsként, bloggerek esetében a blog nevével (és URL címének feltüntetésével) is persze, és űrlapszerűen tölthetők fel a jobbnál-jobb, ételfotókkal illusztrált, receptek. 

Akinek kedve van hozzá, csatlakozzon lelkes kis csapatunkhoz, szívesen várunk további, gasztronómiát szerető amatőr- és/vagy profi szakácsokat.

Szeretsz főzni? Szeretnéd még több emberrel megosztani klassz receptjeidet? Mutasd meg mit tudsz a konyhában! Regisztrálj! http://www.nosalty.hu

Az észrevételeiteket, ötleteiteket az info@nosalty.hu e-mail címen várom.

Mert Popeye biztosan nemcsak a főzelék formájában fogyasztott spenóttól erős. A salátáját valahogy így képzelem, pancetta is dukál a muszklikhoz:-).

Miután a spenótlevelek szárait lecsipkedtük, alaposan megmossuk a spenótot és megszárítjuk.

A tojásokat megfőzzük: lábasba tesszük, hideg vizet engedünk rá, hogy bőven ellepje, nagy lángon felforraljuk, majd mérsékeljük a hőt, és forrástól számítva 10 perc után levesszük a tűzről, hideg vizet engedünk rá. Rögtön megpucoljuk, és gerezdekre vágjuk.

Miközben a tojást főzzük, egy serpenyőt szárazon felhevítünk, illatosra pirítjuk benne a fenyőmagokat, ha már szép aranyszínűek, kivesszük és félretesszük. Ugyanebben a serpenyőben, szintén szárazon, a pancetta szeletek mindkét oldalát pár perc alatt megpirítjuk.

Nincs más hátra, mint a spenótleveleket tányérra rendezni, ráhelyezni a tojást, a pancettát, rászórni a fenyőmagot, és olívaolajjal permetezni.

Amióta felfedeztem, hogy szeretem a juharszirupot, gyakori szereplővé avanzsált a konyhámban. A juharszirup és a dió köztudottan jó barátságából született ez a tejbegríz.

Amikor forr a tej, folyamatos keverés mellett beleszórjuk előbb a diót, majd a búzadarát. Néhány percig főzzük és kész is.

Darált dióval megszórva és kevés juharsziruppal meglocsolva azonnal tálaljuk.

A lecsó az egyik kedvenc magyar ételem. Ahány ház, annyiféle elkészítési módja létezik, ami közös bennük: mindegyikben van paprika, paradicsom és hagyma. Innentől kezdve mindenki esküszik valamire: ki szalonnazsírra, ki olajra, ki rizsre, ki pirospaprikára, ki tojásra, ki kolbászra, ki fokhagymára.. Az én verzióm meglehetősen puritánnak tűnik ezekhez képest, de ez a mi családunk verziója, én így készítem.

Kíváncsi lennék: Ti mit tesztek (majd) a lecsóba?

A megtisztított paprikát, miután a csumáját eltávolítottuk, csíkokra vágjuk. A paradicsomot felkarikázzuk. 

Először a paprikát tesszük a serpenyőbe, a lángot magasabbra véve, néha megkeverve pároljuk. Amikor már majdnem megpuhultak a paprikacsíkok, hozzáadjuk a paradicsomot is. Sóval és borssal ízesítjük.

Végül a felvert tojásokat ráöntjük a lecsóra és pár perc alatt készre sütjük.

Jó ha mindig van itthon a frigóban egy doboz finom vaníliafagyi. Plána, ha házilag készült. (Most már könnyen beszélek a fagyigép birtokában...) Friss gyümölcsök mellé jól tud esni egy gombóccal. A fotón balzsamecetet cseppentettem rá, azzal is zseniális.

A tejet a vanília rudakkal és a kivonattal épphogy felforraljuk, lehúzzuk a tűzről és fél órát állni hagyjuk. Harminc perc elteltével a vanília rudakat kivesszük, kettévágjuk, és a magokat belekaparjuk a tejbe.

Tegnap ért utol Gourmandula kíváncsiskodó kérdése. Cseppet sem vagyok szégyenlős, ha a hűtőmről van szó, kezdődjön hát a sztriptíz.
A fotók a valós és általános állapotot tükrözik, ha még ért is volna az exponálás előtti rendrakás, sem éltem volna vele. Az én hűtőm mindig kupis ugyanis. Erre nem vagyok büszke, de nem is szégyellem. Így szeretem. A lényeg a fejben van: bekötött szemmel is megtalálom, amit keresek. Én. W. viszont nem. De ez már egy másik történet..

csupa házi lekvár; egy kis W. anyukája által készített őszibarack befőtt; és az utóbbi időben a Dijoni mustárok és a Fleur de Sel is itt tanyáznak

Eddig semmi ciki. Ami késik nem múlik…

Philadelphia krémsajt; egy másik fajta krémsajt; feta sajt; pecorino romano; óriás parmezán rög (és sok kicsi parmezán héj, amin van még kevés, leműtésre váró sajt, de mindig a lustaság győz, és a nagyot használom); két henger fél kilós President vaj (az egyik sós, a másik nem); vásárcsarnokból származó házi túró és tejföl; egy dobozban a féltve őrzött, téli álmot aludt libamell konfit (tavaly ősszel készítettem); két élesztő; prosciutto, téli szalámi; házi marcipán; pár szelet megiszaposodott házi sonka (Dió kutyánk pályázik rá jó eséllyel)

natúr joghurtok; kefir; négy tojásfehérje; házi sajtkrém; és egy szép szűzérme várja felhasználását

Mami tyúkjainak a tojásai; maradék borsóleves; maradék rakott spárga; szőlő (mert nem fért be a gyümölcsös rekeszbe); hétvégén készült bazsalikom pesto; cukorborsó; bébirépa; és vaddisznó zsír (W. anyukája nem hinne a szemeinek, ha ezt látná…zsír van a hűtőmben…)

egy fej jégsaláta; maradék kínai kel; egy zacskó sóskalevél; egy avokádó; egész és darált dió; még egy tartó tojás; két darab sárga-és fehérrépa; egy csokor újhagyma; és két darab retek (amire már nem is emlékeztem)