no salty

Idén, először május 4-én került megrendezésre a Káli-medence bájos színfoltját képező vasárnapi piac. Ahogy a neve is elárulja, vasárnaponként látogathatunk el ide, a helyszín pedig Káptalantóti falu határában lévő kertészet melletti terület. Mi tavaly nyáron jártunk itt először és azonnal elbűvölt mindenkit (akkor éppen a pogácsasütő versenynek köszönhetően isteni kóstolgatásba csöppentünk). Ne gondoljunk valami óriási piacra, elragadósága parányiságában rejlik. Kedves környékbeliek kínálják portékáikat, a kísértés tárgyai pedig a mennyei lekvárok (tapasztalatból tudom), savanyúságok, sajtok, különféle ízű szörpök, sőt még házi készítésű marcipánt is kaphatnak a marcipánimádók. Érdemes üres gyomorral érkezni, nem hinném, hogy bárki ellen tudna állni a kemencében sült grissininek, a kenyérlepénynek, pogácsáknak, a szilvás buktának, vagy akár a kakaós csigának. Bevallom, mi jócskán engedtünk a kísértésnek…
A bal alsó fotón látható úr kínálgatta nekünk a csókálló fokhagyma befőttjét, elmondása szerint nem büdös, de azért íze is van. Ami még nagyon tetszett: Erős Pistát átkeresztelve, saját gyártmányú Erős Lacit is árult:-).

És a zsákmányok:

Mindegyik lekvár vegyes gyümölcsből készült: füge-alma, szilva-alma-bodza, szilva-narancs-piros grépfrút, citrom-vanília-őszibarack. A kosaramba került még egy kis üveg bodza chutney is.

Háromféle nagyon finom mézre tettem szert, sorra: gesztenye-, hárs- és erdeiméz.

Múlt csütörtökön Beatbull, a Kísérleti konyha gasztroblog szerzője, kitüntetésben részesített. Bevallom, virtuális vállveregetése nagyon jól esett. Ezúton még egyszer köszönöm a kedves szavaid, Beatbull!

Most rajtam a sor, hogy virtuális dicsérő szóval illessek néhány, Beatbullnál olvasottak szerint, maximum tíz bloggerkolleginát/ kollégát. Fűszeres Eszternél olvasottakkal én is nagyon egyet értek, a tíz jelöléssel túl hamar bezárulna a kör, maradok a kettő (plusz egynél).

Kitüntetettjeim:

1. Húsosfazék: Mert elismerésre méltónak tartom, hogy egy férfi főz, és nem is akárhogyan teszi ezt Bogarmester. Mindig kész kompozíciókkal rukkol elő, pontosan, szépen kivitelezett tányérokat nézegethetünk az oldalán. És még több férfit a konyhába!! (Hobbiszinten értem persze, mert amúgy meg szinte férfiak uralják a csúcsgasztronómia világát.)

2. Chili&Vanília: Mert ha Ő nincs, (azt hiszem beszélhetek többes számban) sokunknak eszébe sem jut gasztroblogot indítani. Úgyhogy ezúton köszönöm mindenki nevében, aki hasonlósan érez, a magyar gasztroblogok világában betöltött úttörő szerepét.

+1 Nem tudom, hogy szabályos-e, de végül, azonban nem utolsósorban szeretném kollektíven az összes gasztrobloggert vállon veregetni, mert mindenki valamiért nagyon jó. Egy csapat vagyunk, egy közös bennünk: szabadidőnket szeretjük a konyhában múlatni. Mindenkinek hajrá és csak így tovább!

Beatbull játékra hívott minket. Játszani jó. Kreatívnak lenni is jó. Kreatívan játszani pedig még jobb.

A kreativitás jegyében részemről egy végtelenül egyszerű levest bújtattam álarc mögé. Krémleves fanként, ez a leves a gomba krémleves lett, az álarc pedig a cappuccinos csésze, a kiskanál és a keksz. A cappuccinos csésze, ami a tejeskávé helyett gombakrémlevest rejt, a tejhab helyett pedig tejszínes-leveses habot. A kiskanál, amin a pirított zsemlemorzsa imitálja a barna cukrot. A keksz, ami nem édes, hanem sós.

Ahhoz képest, hogy nemrég még a nyúlhússal kapcsolatos fenntartásaim fejtegettem, belehúztam. De, ha egyszer olyan szép nyúl színhúst kaptam... A ma készített pitypang pesto egyik részével a nyúlhúst kenegettem be. Serpenyőben hirtelen sütve, burgonyapürével tálalva, egyszerű, gyors, igazán finom estebédnek bizonyult.

Hozzávalók két fő részére:

 

350 g nyúl színhús

pitypang pesto

só, bors

3 ek olívaolaj

Elkészítés:

A megtisztított nyúlhúst sózzuk, borsozzuk és egyenletesen megkenjük pestoval. Serpenyőben felhevítjük az olajat és mérettől függően pár percig sütjük a húsok mindkét oldalát. Azonnal fogyasztjuk.

A spenót pesto után következik egy másik, kevésbé megszokott ízű pesto szósz. Kihasználva a természet kínálta lehetőségeket: pitypang levelekből készítettem ma pestot. Nem utoljára. Nagyon bejött. Egyik fele pestos nyúl formájában került a tányérra, és a maradék felhasználására is van már ötletem.

Vettem epret, de valahogy a finom, nap illata ellenére, az íze még nem az igazi. Önmagában való fogyasztásra nem ítéltem alkalmasnak, így kerültek a joghurtos túróhabba. Ami egyébként bármelyik bolti, E-kel teli változatát megszégyeníti.

Az utóbbi, mondjuk egy évben, nem nagyon tudok olyan ételt mondani, ami kétszer készült volna a konyhámban (na jó, a panna cotta kivételt képez, esetében a gyakorisági szorzó pedig nem két-, hanem legalább tizenkétszeres…) Szeretem a megújulást, az ételek továbbgondolását, játszadozást az ízekkel. Rizsfelfújtat kívántam ebédre, ahogy nekiálltam elkészíteni, az egyik kezem már nyúlt is a narancsért (lehet, tudat alatt Maci aktuális narancsrajongása ragadt rám). A friss gyümölcslé facsarás közben pedig eldöntöttem, ha már ennyire egészségesek vagyunk ma, akkor a megszokottól eltérően, (sötét) barna cukorral készítem a rizskoch-ot.
Késő bánat, eb gondolat...de egy valamit kifelejtettem: C betűvel kezdődik és ointreau a vége… Így jártam.

A narancslevet, a tejet és a vizet egy lábasba öntjük. Hozzáadjuk a rizst és a cukrot. Belekaparjuk a vaníliarúd magját, de a kikapart rudakat is beledobhatjuk. Az egészet felforraljuk, majd mérsékeljük a lángot, és lassú tűz felett, keverés nélkül addig főzzük, míg a rizsszemek megduzzadnak és magukba szívják a folyadékot. Utána félretesszük, kivesszük a vaníliarudat és hűlni hagyjuk a rizst.