HTML

no salty

Pillanatok a konyhámból. Ételek, amiket készítek. Borok, amiket kóstolunk. Könyvek, amikből főzök és ötletet merítek. Éttermek, amiket kipróbálunk.

Címkék

Friss topikok

  • P4p3r Dr4g0n: Illetve kiegészíteném, még a Gordon Ramsay’s Playing with Fire (Gordon Ramsay) könyvet, mert már e... (2011.02.16. 09:59) Könyvespolc
  • Babaruhadepo: Egy dolgot tehetsz. Írd ki az oldaladra, hogy 5000 Ft/napidíj ellenében fel lehet használni a rece... (2010.12.12. 10:08) Az arcátlanság netovábbja
  • mento: Szia! Feltettem ezt a receptedet a leves.lap.hu oldalara. István (2010.11.15. 11:54) Krémleves padlizsánból
  • mento: Szia! Feltettem ezt a receptedet a leves.lap.hu oldalara. István (2010.11.15. 11:52) VKF! XX: Bő lére eresztve

Utolsó kommentek

  • P4p3r Dr4g0n: Illetve kiegészíteném, még a Gordon Ramsay’s Playing with Fire (Gordon Ramsay) könyvet, mert már e... (2011.02.16. 09:59) Könyvespolc
  • Babaruhadepo: Egy dolgot tehetsz. Írd ki az oldaladra, hogy 5000 Ft/napidíj ellenében fel lehet használni a rece... (2010.12.12. 10:08) Az arcátlanság netovábbja
  • Utolsó 20

Nyúl

2008.04.07. 11:28 nosalty

Sokáig hadilábon álltam bizonyos húsokkal, gondolok itt a bébi állatok húsára (bárány, borjú, kecskegida), na és persze a nyúlra (szándékosan nem használom a nyuszi kifejezést, mert ez már magában sokakban szánalmat kelt az állat iránt és haragot a fogyasztójával szemben…). Aztán idővel természetes lett, hogy bárányt is eszünk, egyre több borjút és Portugáliában már a jele sem mutatkozott a sajnálatnak, amikor kihozták elénk a nyárson, rákokkal sült kecskegidát. A nyúlhúshoz több időre volt szükségem, az valahogy kilógott a sorból. Ettem már itt-ott, de az elkészítéséig ez idáig nem bátorkodtam. Most is egy véletlen folytán került a tányérunkra, ugyanis vendégeket vártunk, kigondoltam a menüt, borjúhúst terveztem, és a megszokott lelőhelyen pont nem volt… Futottam még pár sikertelen kört, amikor megpillantottam a szép nyúlcombokat. A boltban persze bosszankodtam egy sort, hogy miért pont most nincs borjú stb. De hát ez mindig így van, amikor valami nagyon kell, nincs. Utólag már nem bánom, hogy így hozta a sors:). Mustáros pácban készítettem el, újburgonyával.


Hozzávalók négy fő részére:
4 db házinyúl comb
150 ml olívaolaj
3 ek dijoni mustár (nem magos)
só, bors
16 szem kisebb újburgonya
Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 220 ºC-ra, légkeverésen. A mustárt kis tálba tesszük és habverővel folyamatosan keverve hozzácsorgatjuk az olívaolajat. Sózzuk, borsozzuk. 

A megmosott és szárazra törölt combokat enyhén besózzuk és meghintjük frissen őrölt fekete borssal. A húsokat alaposan bekenjük a mustáros páccal és vékonyan kiolajozott tepsire helyezzük.

Az újburgonyát megmossuk és (egy tiszta szivacs segítségével) ledörzsöljük a vékony héját. Szárazra töröljük, kevés olívaolajba forgatjuk, sózzuk és a húsok mellé helyezzük a tepsire.

A tepsit bedugjuk az előmelegített sütőbe, öt perc elteltével 50 ml vízzel megspricceljük a nyúlcombok tetejét. Öt percenként a tepsi aljában összegyűlő lével meglocsoljuk a húsokat. A burgonyákat is időnként megforgatjuk. Aranyszínűre sütjük a nyúlcombokat (körülbelül 35 perc alatt). A burgonyák méretétől függően, elképzelhető, hogy hamarabb megsülnek, mint a hús, ezért ellenőrizzük, és vegyük ki, tartsuk melegen, ha már megpuhultak.


 


2 komment

Címkék: főétel

Gyümölcsös-mascarponés kosárkák

2008.04.04. 17:34 nosalty

A mai édességgyártás apropója a különlegesen finom mascarpone volt, amit tegnap vásároltam. Mauri márkájú és összehasonlíthatatlan a magyar piacot ellepő, mascarponénak titulált valamikkel. Ha tehetném, mindig ezt használnám. Egyetlen negatívuma: aranyárban adják. Inkább ezentúl sokkal ritkábban készítek mascarponés dolgokat, de márkahű leszek:-). A BBC GoodFood-on keresgélve bukkantam rá ezekre a gyümölcsös kosárkákra. Annyi módosítással készítettem, hogy a tésztába nem mogyoró, hanem makadámdió került, a lemon curd-öt pedig házilag gyártottam. Fél adag készült, így legalább a fenekünk sem nő (annyira) és a mascarpone fele is megmaradt:-).



Hozzávalók hat fő részére:
6 db kosárka
125 g mascarpone
3 ek tej
2 ek lemon curd
100 g bogyós gyümölcs
3 ek kristálycukor
1,5 ek víz
Elkészítés:

A mascarponét a tejjel habosra keverjük és hozzáadjuk a lemon curd-öt.

A cukrot és a vizet egy kis lábasban addig melegítjük, míg a cukor felolvad és szirupot nem kapunk. A tűzről levéve a bogyós gyümölcsöket beleforgatjuk a szirupba, vigyázva, nehogy összetörjenek.

A kosárkákba kanalazzuk a mascarpone krémet és elosztjuk a tetejükre a gyümölcsöt. A lábas aljában maradt gyümölcsös sziruppal meglocsoljuk mindegyiket. Azonnal kínáljuk. (Ha sokáig áll így, akkor a kosarak tésztája meglágyul.)

A kosárkák és a lemon curd készítése:



Hozzávalók hat kosárkához:
50 g kristálycukor
50 g szobahőmérsékletű vaj
50 g makadámdió
Elkészítés: 

A sütőt előmelegítjük 160 ºC-ra, légkeverésen. A vajat és a kristálycukrot habosra keverjük, majd hozzáadjuk a finomra darált makadámdiót. Szilikon sütőforma mélyedéseibe egy-egy evőkanálnyi krémet teszünk (ha nem szilikon formát használunk, akkor kicsit vajazzuk ki).

Az előmelegített sütőbe téve körülbelül 20 perc alatt aranyszínűre sütjük (közben néha pislantsunk rá, nehogy elégjen!). A formában hagyjuk kihűlni, majd óvatosan kiemeljük a kosárkákat.



Hozzávalók:
50 g vaj
100 g kristálycukor
2 tojás
2 közepes méretű citrom
Elkészítés:

A citromok héját lereszeljük, a levüket kifacsarjuk. A vajat gőz felett megolvasztjuk, majd hozzáadjuk fokozatosan a felvert tojásokat, a cukrot, a citromok reszelt héját és levét. Addig főzzük gőz felett, míg be nem sűrűsödik.


2 komment

Címkék: édesség

Sütlaç

2008.04.03. 16:23 nosalty

Régen készült már a konyhámban édesség, csodálkozom is magamon:-) Nem bírok szabadulni a szép emlékektől, ízektől, így Isztambul varázsának jegyében készült a mai finomság, ami nem más, mint a török rizspuding (tejberizs), becsületes nevén sütlaç. A fotón a klasszikus változat látható, a török cukrászdák a sütlaç külsejével variálnak: csíkokban meghintik finomra darált pisztáciával és kókuszreszelékkel vagy pedig megégetik a tetejét (ez a változat nagyon finom, mert egy kis karamelles ízt kap tőle). A hozzávalók arányain némiképp változtatva, Filiz Zorlu receptje alapján készült.



Hozzávalók négy fő részére:
 
750 ml tej
50 g rizs
5 ek kristálycukor
1,5 ek kukoricakeményítő
csipet só
Elkészítés:
 

Fél liter tejet felforralunk, majd beletesszük a rizst és néha megkeverve közepes lángon főzzük.

Amikor a rizs megpuhult, hozzáadjuk a cukrot, a sót és a maradék tejben elkevert keményítőt is lassan hozzácsorgatjuk. Folyamatosan keverve addig főzzük, míg sűrűbb, pudingszerű állaga lesz.

A rizspudingot négy kis tálkába elosztjuk. Kihűlve kínáljuk.


Végezetül egy fotó a leghíresebb isztambuli cukrászda pultjáról:-)


Szólj hozzá!

Címkék: édesség

Közhírré tétetik

2008.04.02. 12:36 nosalty

Tegnap jelent meg a Pécsi BOROZÓ címet viselő, Pécs-Szekszárd-Villány régió gasztronómiai és bormagazinjának első száma.

Rögtön megcáfolnám Győrffy Zoltán főszerkesztő úr beköszöntőjének első sorait, ezt írta: „Már megint egy boros újság, mondhatják sokan, amikor rápillantanak a Pécsi Borozó első számára kedvenc vinotékájukban, éttermükben vagy ahol éppen először találkoznak lapunkkal. És igazuk van: már megint egy boros újság, csakhogy nem ugyanolyan.”. Engem ugyanis mérhetetlen örömmel töltött el, amikor tegnap a kedvenc vinotékámba betérve a kezembe nyomta az eladó a Pécsi Borozó első számát. Szekszárdi születésű, pécsi lakosú étel-és borrajongóként, ez közel sem csak egy újabb boros újságot jelent számomra, és remélem sokan vagyunk még így ezzel, inkább úgy érzem, ez a MI boros újságunk és büszkék lehetünk rá, hogy a MI régiónkban útjára indul egy ilyen magazin. Dicséretes kezdeményezés, ezúton gratulálok a Pécsi Borozót megálmodó és megvalósító Csapatnak!

Ráadásul a negyedévente megjelenő újság mindenki számára ingyenesen elérhető: a vinotékákban, éttermekben, kulturális csomópontokon juthatunk hozzá. Azok se aggódjanak, akik az ország más részein élnek, de kíváncsiak régiónk boraira, borászaira, gasztronómiájára, ugyanis a www.pecsiborozo.hu címen olvasható a lap online kiadása, leküzdve ezáltal a regionalitás határait.

Végül egy kis ízelítő az első szám tartalmából: frissen piacra kerülő borok bemutatása; fiatal, villányi borászok; szekszárdi Bodri-borok; interjú Várvizi Péterrel, a pécsi Susogó étterem tanácsadó-séfjével; 2006-os fehérbor- és kadarkateszt; a lap végén pedig könyv-és programajánló.

Keressük és olvassuk, ha már van nekünk a Pécsi BOROZÓ!


Szólj hozzá!

ÍZtanbul II. rész

2008.04.01. 16:25 nosalty

 
Első, Isztambulban töltött esténken a Hamdi étterem legfelső, üveggel fedett szintjén (ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Galata-hídra és a szemközti Karaköy negyedre) költöttünk el egy hagyományos török vacsorát. (A hely zsúfolásig megtelt estére, foglalás nélkül lehetetlen lett volna bejutni.) Alighogy elfoglaltuk a helyünket, már elénk tettek öt kis tálat, melyeken a finomabbnál-finomabb előételek sorakoztak: grillezett paprika és padlizsán, paradicsomsaláta dióval (!), zöldfűszeres-joghurtos szósz és az elmaradhatatlan humusz. Persze török kenyeret is kaptunk hozzá. Az előételek zsenialitása az egyszerűségükben, a kiváló alapanyagban és elkészítésben rejlett. A főétel előtt rendeltünk még egy-egy török pizzát (rendes nevén: lahmacun), elvégre azt is meg kellett kóstolni valamikor…Isteni finom.



 

Kebab étterem lévén, főételnek csakis kebab jöhetett szóba, legalább tíz fajta közül választhattunk: szerepelt az étlapon joghurtos, pisztáciás, aszalt szilvás, fokhagymás stb. A padlizsános és a pisztáciás verziót választottuk. Nekifogtunk a kebab elfogyasztásának, mikor hirtelen mellettem termett a pincér, kivette a kezemből a kést és a villát, és megmutatta, hogyan is szokás arrafelé rendesen enni a padlizsános kebabot: az egyik padlizsánkarikát félbevágta, a kés segítségével lefejtette a padlizsánt a héjáról, összevagdosta egy kicsit, és összekeverte az egyik szintén összevagdosott húsdarabbal, végül az egészet betekerte a kebab mellé tálalt tésztába. Ezt is megtanultuk:-)

 
 

Mivel aznap délelőtt már jól belakmároztunk baklavából, nem fogadtuk kirobbanó örömmel a pincér szavait, amikor elkezdte sorolni a desszert lehetőségeket: baklava, künefe és még valami, amire nem emlékszem. Ugyanis megmaradt bennem C&V isztambuli beszámolójából, hogy a Hamdiban künefét kell enni (ezúton is köszönöm a biztos tippeket C&V!). A künefe közel nem olyan tömény, mint a baklava, ergo nem érzi azt az ember, ha eszik belőle, hogy utána minimum két hétig rá sem bír nézni. Ez egy nagy pozitívum volt a délelőtti baklavás kicsapongás után…És mi mással fojthattuk volna le a török lakomát, mint rakival?



 

Kötelességemnek érzem, hogy a Borsa étterem bemutatását ne a jó dolgokkal kezdjem. Van egy nagy hátránya (turista szemszögből nézve) ennek az étteremnek, nevezetesen a helye: egy kongresszusi központ épületének alján található. Nem mintha a komplexum lepukkant lenne, sőt nagyon is igényes, csillogó. Az étterem hangulata valahogy mégis elveszik benne valahol. Furcsa érzés turistaként egy olyan légkörben vacsorázni, ahol csupa kimért üzletemberrel van az ember körülvéve, hát még azt látni, hogy az étel igazából senkit nem érdekel, csak robotszerűen nyelik egyik falatot a másik után, rossz érzéssel töltött el. Megértem én, elvégre üzleti vacsorán, vagy min vannak, de azt nekem senki nem magyarázhatja meg, hogy két másodpercre sem futja, hogy „megálljanak” és megízleljék, milyen finomat is esznek valójában. Na, mindegy, az ő bajuk.

 
 

A lényeg, hogy a feszes légkörtől eltekintve, mi nagyon jól éreztük magunkat. Az alaphangulatot nekem a (mint kiderült, török specialitásnak számító) áfonyabor biztosította, amit iszogattam, míg az asztalunkra vártunk.



 

Előételnek grillezett padlizsánnal körülvett grillezett padlizsánpürét cheddar sajt krékerrel és keşkek sajtot választottunk. A padlizsánpüré itt ízlett a legjobban, talán a grillezéstől füstös íze miatt. A főételeink: grillezett bárányborda vidékiesen készített burgonyával, spenótpürével, és grillezett borjú steak, szintén spenótpürével. A húsok szép rózsaszínre sütve, ahogy kell, kifogástalan elkészítés és minőség. Mégis kifogott rajtam a főétel: a steak gigantikus méretének és az elmúlt három nap nonstop evészetnek tudtam be a dolgot. Persze mire a desszertlapot elém tárta a pincér, felcsillant a szemem, és megmagyaráztam, hogy a gyomromnak a sorbet hidege csak jót tehet. Annyira jól esett, hogy az egy pohárban felszolgált málna, citrom és mangó sorbet is becsusszant végül…

POSEIDON



 

A képekről kitalálható, hogy ez volt a kiválasztott halas étterem. Erről nem fogok hosszasan írni, sem ódákat zengeni, ugyanis úgy éreztük, a Poseidon kicsit kilógott a sorból. Egyrészt az ár-érték arányt nem nevezhetnénk kimagaslónak, a kiszolgálással is akadtak problémák, és ami a legfontosabb egy étteremben: az ételektől sem estünk hasra, tengerparti étteremhez képest. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy megemlítem és tudatom mindenkivel, hogy ennél sokkal jobb helyek vannak Isztambulban. Ja, és, hogy ne csak a rosszakat soroljam, azért van a Poseidonnak pozitívuma is: ami a Borsának a hátrányát jelentette, az a Poseidon előnye, a fekvése. A Boszporusz partján, egy kis öbölben, Bebek Bay-ben található. Hangulatos hely, klassz tengerparti házakkal, üzletekkel.

KIKÖTŐI HALAS

Végezetül azoknak, a hozzánk hasonló turistáknak, akik szeretnek az utazások alkalmával belekóstolni a helyiek életébe/ ételébe, ajánlom a Galata-híd karaköy-i oldalán, a kikötő melletti halpiacon sorakozó halsütödéket, ahol csak rá kell mutatni a megkívánt, aznap kifogott halra vagy rákra és öt-tíz perc múlva már ehetjük is. Őszinte helyek, semmi cicoma: műanyag tányérok, alumínium evőeszközök, friss, puha kenyér, hagymasaláta és gyönyörű kilátás a túlpartra. A higiénia fogalmáról, mint olyanról, feledkezzünk meg az ott töltött fél órára.


 

 

Szólj hozzá!

Mire jó a fogkefe (a konyhában?)

2008.03.31. 14:46 nosalty

Örömmel jelentem, hogy beindult a kucsmagomba szezon: szombaton a vásárcsarnokban jó néhány kofa előtt nagy kupacokban várták a sorsukat a különböző kucsmagombák. Gyönyörű példányokat vásároltam, volt köztük ízletes, fattyú és cseh fajta is. És hogy jön ide a fogkefe? Akinek volt már dolga ezzel a gombával, szerintem már kitalálta, akinek még nem volt szerencséje hozzá, annak elárulom: a kucsmagomba ráncai miatt. Miközben folyóvíz alatt óvatosan az ujjaimmal próbáltam a redők közül a mikro földdarabkákat és koszokat kipiszkálni, megszólalt a tudatalattim, és azt mondta: „Menj a fürdőbe, nyisd ki a szekrényt, vedd ki belőle a puha sörtéjű fogkefét és vidd a konyhába!”. És működött, a fogkefével gyerekjáték volt a kucsmagombák tisztítása. Ha tehetjük, a salottát ne helyettesítsük vöröshagymával a szósz készítésekor, ugyanis intenzív aromájával elterelné a figyelmet a kucsmagomba fantasztikus ízéről. Kiváló szósz húsok mellé és tésztákhoz. (Mi most grillezett borjúkarajjal fogyasztottuk.)


Hozzávalók két fő részére:

250 g kucsmagomba (szár nékül)
20 g vaj
1 salottahagyma
fél citrom leve
100 ml sűrű tejszín
fél csokor petrezselyem
só, bors
Elkészítés:
 
A gombafejeket alaposan megmossuk, megtisztítjuk, majd szárazra törölgetjük. A kisebbeket egyben hagyjuk, a nagyobbakat egy-két részre vágjuk. A salottahagymát felaprítjuk.
 
A vajat egy lapos serpenyőben felolvasztjuk, hozzáadjuk a hagymát és a gombát, sózzuk, borsozzuk, rálocsoljuk a citrom levét. Körülbelül 5 percig pároljuk, majd beleöntjük a tejszínt. Addig főzzük, míg a szósz kissé besűrűsödik. Az apróra vágott petrezselymet a legvégén szórjuk rá, összeforgatjuk a tejszínes gombával és kész is van.

Szólj hozzá!

Címkék: szósz

Çerkez tavuğu

2008.03.30. 19:35 nosalty

Ezt a klasszikus török előételt választottam ki elsőként a már említett, Filiz Zorlu: Contemporary Turkish Cooking c. könyvéből. Hideg, diómártásos csirkesaláta, mely különleges alkalmakkor készül Törökországban. A cserkesz jelzőt állítólag az Oszmán Birodalom szultánjainak háremében élő, a saláta színére hasonlító arcszínű, szépséges cserkesz nőkről kapta. Jót tesz a salátának, ha van ideje az ízeknek összeérni, ezért egy-két nappal a tálalás előtt készítsük el! Kenyér, rizs-vagy bulgur piláf illik hozzá.



Hozzávalók nyolc fő részére:

egy egész tanyasi csirke (1600 grammossal készítettem)
400 g finomra darált dió
2 szelet szikkadt fehér kenyér (héj nélkül)
1 ek só
1 tk cukor
1 közepes fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
Elkészítés:
 
Az alaposan megmosott csirkét egy nagy lábasba tesszük (hogy kényelmesen elférjen benne a pipi), teljesen felengedjük vízzel, hozzáadjuk a megpucolt, de egészben hagyott vöröshagymát. Addig főzzük, míg a csirkehús megpuhul.
 
A csirkét a húsléből kivesszük és miután kissé kihűlt, lebőrözzük és lefejtjük a csontokról a puha húst, végül kisebb darabokra tépkedjük.
 
A diót, a fokhagymát, a megfőtt vöröshagymát és a darabokra vágott kenyeret turmixba téve pillanatok alatt összedolgozzuk. Az így kapott diós egyveleget egy mélyebb serpenyőbe tesszük és hozzáadunk nyolc merőkanálnyi húslevet. Amikor kezd besűrűsödni, a serpenyőbe tesszük a csirkehúst is, és mérsékelt tűzön néhány percig főzzük. Ha szükségesnek érezzük, kevés sót adhatunk még hozzá.
 
Amikor kihűlt hűtőbe tesszük. Tálalás előtt egy órával kivesszük, szobahőmérsékleten kínáljuk.



Szólj hozzá!

Címkék: hideg előétel

süti beállítások módosítása