Rábukkani egy viszonylag nehezebben hozzájutható alapanyagra, kétségtelenül az élet apró örömei közé tartozik. Ilyen kis boldogságban volt részem pár napja, amikor az ország másik felében járva, friss shiitake gombához jutottam. (Itt lenn, az ország déli részén eddig még csak szárított formában láttam.) Ázsiában régóta használják a shiitake gombát orvoslásra (is), a hosszú élet zálogaként tartják számon. A konyhaművészet pedig egyedülálló íze miatt kedveli. Az egyik isztambuli szerzeményemben (Peter Gordon: Vegetables, The new food heroes c. könyvében) találtam hozzá egy klassz receptet. Némi módosítással készítettem el, a vízigesztenye például egy az egyben kimaradt az én verziómból (sajnos).
A gombák szárát kivágjuk, kalapjukat megmossuk, szárítjuk és felszeleteljük. A kínai kel megmosott és megszárított leveleit vékony csíkokra vágjuk. Az újhagymát fél centis darabokra karikázzuk.
Wokba téve az apróra vágott fokhagymát és szétmorzsolt chili paprikát a dióolajon alacsony lángon megfuttatjuk. Hozzáadjuk a fenyőmagot és a gombát. Addig pirítjuk, míg a fenyőmag színt nem kap. Most mehet hozzá a ceruzabab és a szójaszósz fele, a lángot közepesre állítjuk.
Végül belekeverjük a kínai kelt, hozzáöntjük a szezámolajat és a maradék szójaszószt, beledobjuk az újhagyma karikákat, rátépkedjük a bazsalikom leveleket és még egy-két percig keverjük erős tűz felett.
Az üvegtésztára forró vizet öntünk, pár perc után leszűrjük és tányérokra halmozzuk, a tetejére jön a stir-fry, és mellé az apróra vágott mentalevelekkel elkevert joghurtot kínáljuk.
Utolsó kommentek