no salty

Ha tudtuk, hogy aznap gombóc készül a Nagymamán konyhájában, megszállt bennünket, unokákat az izgalom és már alig vártuk, hogy megkonduljon a falu templomának delet jelző harangja és nekilássunk az ebédnek (ahogy ez valamire való falusi háznál szokás). Történt ugyanis, hogy Mami valahányszor szilvás gombócot csinált, az egyikbe szilva helyett egy papír zsebkendőbe csomagolt pénzérmét (tízest vagy húszast) rejtett. Nagy pénz volt ám ez akkoriban a mi szemünkben…A játékszabályok a következők voltak: 1. aki levest nem eszik, az gombócot nem ehet; 2. az asztal közepére helyezett, rengeteg gombócot rejtő lábasból vesz mindenki, egyszerre egyet és azt meg is eszi, mielőtt másikat venne; 3. a lábasban keresgélni, turkálni nem ér; 4. nem szabad több gombócba szurkálni a villát, azt kell kivenni, amibe először beleszúrtál. Mit sem zavart bennünket, ha valaki már az elején megkaparintotta a főnyereményt, csak majszoltuk tovább a gombócokat, bízva abban, hátha ezúttal a Mami több ál szilvás gombócot készített. Így történt, hogy a lábasból a gombócok mind egy szálig elfogytak.

Ma nem csak gombócokat, hanem a szintén burgonyás tésztából készülő nudlikat is (amiket mi buci nudlinak hívunk, ki tudja miért) gyártottam.

fél adag burgonyás tészta

1000 g burgonya

35 g olvasztott vaj

200 g liszt

1 ek búzadara

1 tojás

csipet só

150 g zsemlemorzsa

4 ek olaj

4 db piros szilva (vagy 15 db apróbb kék szilva)

2 ek kristálycukor

1 kk fahéj

A burgonyát héjában megfőzzük, héját lehúzzuk és burgonyatörővel áttörjük. Hozzáadjuk a vajat, a lisztet, a sót, a búzadarát, a tojást és közepesen lágy állagú tésztát gyúrunk. Két cipót formálunk belőle. 

 

A szilvát megmossuk, kimagozzuk és negyedekre vágjuk (a kék szilvát egyben hagyjuk). Összeforgatjuk a kristálycukor és fahéj keverékével. Egy nagyobb lábasban sós vizet forralunk. Egy serpenyőben pedig olajon zsemlemorzsát pirítunk.

 

Az egyik cipót két részre osztjuk és lisztezett felületen mindegyiket 4-5 mm vékonyra nyújtjuk, téglalap alakúra. 7 cm x 7 cm-es négyzeteket vágunk belőlük. Mindegyik négyzetre egy-egy szilvát helyezünk és négy csücskét felül összefogva gombóccá formáljuk.

 

Két vagy több adagban főzzük ki a gombócokat a forró vízben: akkor kész a gombóc, ha feljön a víz tetejére. A kész gombócokat kivesszük, leöblítjük folyó vízben és lecsepegtetjük. Rögtön megforgatjuk a pirított zsemlemorzsában. Ily módon elkészítjük a maradék gombócot.

 

Melegen, fahéjas porcukorral tálaljuk.

fél adag burgonyás tészta

sárgabarack lekvár

Elkészítés:

A tésztát négy részre osztjuk és mindegyikből külön-külön kb. 10 mm átmérőjű hengert sodrunk. Az így kapott tésztakígyókat két centiméterenként elvágjuk, majd a kis tésztahengereket két tenyerünk közé fogva (azokat összedörzsölve) nudlivá formáljuk.

 

Forró, sós vízben több adagban kifőzzük a nudlikat. Akkor kész, amikor feljönnek a víz tetejére. Kivesszük a lábasból, folyó víz alatt lemossuk, lecsepegtetjük és pirított zsemlemorzsában megforgatjuk. Felmelegített házi sárgabarack lekvárral kínáljuk. 

Valahogy a madártejnek az én családomban nem volt nagy hagyománya. Egyetlen alkalomra emlékszem, amikor Édesapám készített és nagyjából itt véget is ért pályafutása nálunk. Talán ez indokolja, hogy még csak most készült életem első madárteje. Bár akadtak bizonyos komplikációk (egy ócska, régi edényben leégett a tej, hozzáteszem nem kicsit, de nem is baj, legalább örökre megszabadultam a lábastól..), az első kanál után örök barátságot kötöttünk. Férjem, W. rajongásig szereti, így fülig érő szájjal konstatálta, hogy végre bennem is tudatosult, amit ő már nagyon régóta tud: a madártej finom, a madártej jó, a madártej olyan, mint egy kanálnyi mennyország. Egy ponton sántított kicsit a kivitelezés, miszerint azon ritka esetek egyike állt elő, hogy nyúltam a vaníliarúdért, de hiába. Így vanília kivonatot használtam. 

1200 ml tej

4 tojás

1 púpos ek liszt

100 g kristálycukor

1 púpos ek porcukor

1 tk vanília kivonat

Elkészítés:

 

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjékből kemény habot verünk, a végén a porcukrot is hozzáadva.

 

700 ml tejet felforralunk és a kemény habot evőkanállal beleszaggatjuk, egyszerre csak négyet-ötöt, hogy elférjenek. A galuskákat 1 percig főzzük, majd óvatosan megfordítjuk és a még egy percig főzzük. Lyukacsos kanállal tányérra szedjük. Ily módon az összes habból galuskát készítünk.

 

A tojások sárgáját kikeverjük a kristálycukorral és a liszttel, hozzáadjuk a vanília kivonatot és fölengedjük a maradék, 500 ml tejjel, valamint rászűrjük a galuskák főzéséhez használt tejet is. Lassú tűzön kevergetve krémmé főzzük.

 

Megvárjuk míg a krém kihűl, ekkor egy nagyobb üvegtálba öntjük és a tetejére rakosgatjuk a habgaluskákat. Fogyasztás előtt néhány órára hűtőbe tesszük.

Merre jársz, drága Tavasz? Hol késlekedsz már? Várunk rád nagyon. Nem szép dolog elhúzni a mézes madzagot, aztán tovaszökkenni. Velem együtt a rügybe borult fák is csalódottak ám. Jöjj el hát, jöjj el!

Addig is ezekkel a színes zöldséges tüskékkel vigasztalódunk. Megjegyzem, hogy nyáron, amikor a kert illatozik a fűszernövényektől, egyértelműen házilag fogom ízesíteni a mártogatóhoz a natúr krémsajtot. Jelenleg csak rozmaring és némi metélőhagyma árválkodik kint, így sok választásom nem akadt…

2 sárgarépa

1 közepes méretű cukkíni

1 szál halványító zeller

½ kígyóuborka

125 g natúr joghurt

125 g zöldfűszeres Philadelphia krémsajt

3 ek extra szűz olívaolaj

metélőhagyma

Elkészítés:

 

A zöldségeket meghámozzuk és egyenlően vékony karikákra vágjuk vagy gyaluljuk. Fémtüskékre (vagy ennek hiányában fogpiszkálókra) tűzdeljük: egy sárgarépa, egy zeller, egy cukkíni, egy sárgarépa, egy uborka és így tovább.

 

A mártogatóhoz a zöldfűszeres krémsajtot csomómentesen elkeverjük a natúr joghurttal és az olívaolajjal. Metélőhagymával díszítve tálaljuk.

Néha csak úgy veszek valamit, anélkül, hogy konkrét elképzelésem lenne vele. Így került a kosaramba a legutóbbi bevásárló utamon a fürjtojás. Már jó pár napja vesztegelt a hűtőben, szinte meg is feledkeztem róla. Ma hirtelen bevillant egy kép: milyen jópofa lenne, ha a hűtőben szintén várakozó soron lévő portobello gomba ölében sütnék meg párat. Vékony rozskenyér szeletre ültetve ettük ebédre, de simán el tudom képzelni egy baráti vacsora meleg előételeként is.

 
Hozzávalók négy fő részére:

4 portobello gomba

4 fürjtojás

olívaolaj

só

A gombák szárát eltávolítjuk, kalapjukat megmossuk és konyhai papírtörlővel szárazra töröljük. Kis tálkába két evőkanálnyi olívaolajat öntünk, ebbe beleforgatjuk a gombákat.

 

A grillserpenyőt felhevítjük és a gombafejeket beletesszük, kalapjukkal felfelé. Amikor ez a felük jól átsült és felforrósodott, megfordítjuk őket és mindegyikbe beleütünk egy fürjtojást. Sóval ízesítjük. Amikor a tojás megsül a gomba kalapjában, kivesszük a serpenyőből és azonnal tálaljuk.

A finom, krémes rizottó készítésének titka a folyamatos (értsd: szüntelen, megállás nélküli) keverés, ezért nem szabad restnek lenni, egy pillanatra se hagyhatjuk magukra a rizsszemeket! Amennyiben a vargánya szezonján kívül készítem a rizottót (mint most), a szárított gomba áztatólevét is hozzá szoktam adni a rizshez, fokozva ezáltal a gomba ízének intenzitását, csak ez esetben meglehetősen sötét színű a végeredmény. Vendégeim kedélyeinek borzolását megelőzendő, ezúttal a gombalevet kihagytam.

200 g arborio rizs (vagy más kerek szemű rizottórizs)

100 ml fehérbor

kis fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

600 ml zöldség alaplé

70 g durvára reszelt parmezán

40 g vaj

1 nagy maréknyi szárított vargánya

vaj

olívaolaj

só

A vargányát 100 ml alaplében beáztatjuk. A maradék alaplevet felforrósítjuk és melegen tartjuk.

 

Egy vastag falú edényben diónyi vajat evőkanálnyi olívaolajjal felmelegítünk, az összeaprított vöröshagymát és a fokhagymát puhára pároljuk benne.

 

Hozzáadjuk a (mosatlan!) rizst, üvegesre pirítjuk, majd felengedjük a borral, közben folyamatosan keverjük.

 

Miután a rizs a bort magába szívta, a forró alapléből kanalazunk a rizshez és folytatjuk a megállás nélküli keverést. Addig folytatjuk ezt a folyamatot, míg a rizsszemek al dentére főttek, vagy amíg az alaplé el nem fogy (szükség esetén kis forró vizet is adhatunk a végén a rizshez). Sóval ízesítjük.

 

A vargányáról leöntjük az áztatólevet és hozzáadjuk a gombát a rizshez.

 

Zárásként hozzákeverjük a vajat és a parmezánt. Az edényt a tűzről lehúzva lefedjük és 1-2 percig állni hagyjuk. Utána azonnal fogyasztjuk.

Este vendégeket várok, s mivel csak csajok leszünk, négyen, ráadásul a bikiniszezon is közeleg lassan, valami könnyű kis salátát gondoltam előételnek. Mivel csak rukkolát és paradicsomot vettem tegnap e célra (nem szeretném megsérteni őket, remek párost alkotnak így ketten), úgy éreztem, fel kéne dobni a salátát még valamivel. De mi legyen az? És akkor beugrott, hogy a Szakácsok könyvében már régóta bejelöltem és kipróbálásra vár a frico, vagyis ropogós sajtpalacsinta. Elkészítése hihetetlen egyszerű és gyors, tálkaként használva pedig máris esztétikusabb a saláta. Sőt az érzés, hogy a salátástálkát is elrágcsálhatjuk a végén, nem mindennapi.

Egy Amerikában töltött nyáron, tíz évvel ezelőtt kóstoltam meg először a juharszirupot. Ízlelőbimbóim heves ellenérzését váltotta ki az ismeretlen íz, beskatulyáztam a „nem szeretem” dolgok közé. Ez még így rendben is lenne, az viszont korán sincs rendben, hogy tíz éven át egyszer sem jutott eszembe újra megkóstolni, még egy esélyt adni neki. Múlt héten a Culinarisban nézelődve megpillantottam a polcon (bár lehet, hogy ő kacsintott rám), így nyilvánvalóan elérkezett az újrakóstolás ideje. Valójában ez a diós palacsintatorony nem azért készült, mert „palacsinta-készíthetnékem” támadt volna, hanem az apropót szolgáltatta a juharsziruppal való újratalálkozásomnak. Jelentem, a nem szeretem skatulyából a juharszirup a mai nappal kivéve és áthelyezve a nagyon-nagyon jó dolgok mellé.

4 tojás (én 5 kisebbel készítettem)

60 g szobahőmérsékletű vaj

100 g liszt

1 tk 100 %-os vanília kivonat

280 ml tej

1 ek kristálycukor

olaj a sütéshez

150 g darált dió

2 ek házi vaníliás cukor

400 g házi sárgabarack lekvár

juharszirup

Egy tálban a vajat habosra keverjük, majd egyesével hozzáadjuk a tojás sárgákat. Utána a lisztet, cukrot és tejet is apránként beletéve simára keverjük a tésztát. A tojásfehérjéket kemény habbá verjük és óvatosan hozzáadjuk a masszához.

 

A darált diót elkeverjük a vaníliás cukorral, a lekvárt pedig előkészítjük, hogy kéznél legyen.

 

A palacsintasütőnket felforrósítjuk, kevés olajat teszünk bele és a sütő méretétől függően persze, (esetemben) majdnem egy merőkanálnyi tésztát öntünk bele: a csuklónkkal körkörös mozdulatokat téve eloszlatjuk a palacsintatésztát a formában. Készre sütjük ezt az oldalát (nem kell megfordítani, a másik felét nem sütjük meg!) és mehet is egy nagyobb tányérra: rögtön megkenjük lekvárral (bőven tegyünk az egyes rétegekre lekvárt, akkor lesz igazán finom). Jön a következő palacsinta, ha kész az egyik oldala, a tányérra tesszük, ezt a réteget a darált dióval hintjük meg (ezzel is bőkezűen bánjunk!). És így tovább, míg a tészta el nem fogy, jobban mondva az utolsó előtti palacsintáig, ugyanis az utolsó palacsintát a sült oldalával felfelé borítjuk a tányérra, lezárva ezáltal a lerakást.

 

Nem marad más hátra, mint egy nagyobb átmérőjű tésztaszaggató segítségével a tornyok kivágása a rakott palacsintából. Az így kapott palacsintatornyokat tányérokra helyezzük és juharsziruppal meglocsolva tálaljuk.